Séta

Ha csikar, mint az istenek hasa, a nők utáni barbár szerelem, közel utakról későn térsz haza és kóborolsz az üres tereken s a kerítés falán is azt lesed, hogy hol tűnik elő egy női ábra és külvároson, egyre csendesebb vidéken tűnsz a házak közt a tájba: magadban vagy, mint maszkon a szemöldök, aminek párját nem festette kéz meg, a félszemű kacsintás pózát öltöd magadra és a nők vihogva néznek.