Váza

Belülről légy, akár a gondolat, nem pedig kívül, láthatóan élve, alig mozdulva is szívemhez érve, külön a szád, a kezed, a fogad, maradj talán a míves sors edénye, amely örömet s könnyet tartogat vagy halhatatlan sókristályokat, ne a felület légy, hanem a mélye, melyben le kell hajolni, meddig ér, a feneketlen és megmérhetetlen, nem dísz, nem festék és nem is babér vagy homlok alatt ívelő kerek szem, ha méreg, méreg, ha vér, drága vér, olyan, amilyet végül érdemeltem.