Hüvelyk Matyi

A félszeg költő szerepét megtudni neki kellett, ki kritikusoktól tanult szép írást, zárt fegyelmet, ki jócskán meghunyászkodik, ha talpát megbotozzák, bár körülötte második aranykort vár az ország. Hüvelyk Matyi ha volna ő, a borsó ünnepeltje, bár nagytermetű férfi s nő a vetést lelegelte, így nincs mit ennie, szive csak fába vésett, bugyli bicskával bekarmolt vonal, mi nem is tud dobogni. A mérföldes csizmákat a sarokba félrelökte, a lába is a pad alatt poshad csak, mint a körte, nem táncol, csínyt se tesz, guggol nagyokat kinn a kertben és várja, hogy a napkorong az ő fejére essen. Ez illenék, polgári mód várni a dobostortát falusi délutánokon, amíg elébe hozzák, de a barátom nem marad, kezében az ajándék, és mérföldes csizmáival hegyet és tornyot átlép, az ő éneke hatalom, az ő lépése térkép és a szívével nő nagyon az a fa, melybe vésték.