Athéni sétakocsikázás

Nekem már régen meg kell halnom és már ki van tűzve fejemre a bér, amíg belep az avas szenvedés és minden gondolatom véget ér, mint lassu út, mely a folyóra visz, hol imbolyognak vizi alakok, szöges matrónák, vékony, virilis leányok, nézik a sötét habot. De addig élek rózsaszínü tájon, mely a tetőkön robban és lebeg, de addig még Athénben kocsikázom, mint merevarcú görög emberek.