Kör
| Én, testbe zárt só, hűs körömben |
| végződő ujj, keserü lélek, |
| megvallom, maradék körömben, |
| hogy napról napra jobban élek. |
|
| Egyre vakitóbb és veszettebb |
| sugárban dől a mély pupilla |
| könyörtelen tudású titka, |
|
| mert napról napra egyre szűkebb |
| körökben forgok, mint a héja, |
| hogy mindig közelebb kerüljek |
| a villogó tengelyhez és a |
|
| prédához, amit benn a kertben |
| a részeg úr riadva halmoz, |
| s amit oly rémülten szerettem, |
| az áldozathoz s önmagamhoz. |
|
|
|