Berzsenyi

Közel kerültem. Égieknek világtalan melege lángol. Az ég nagy szárnyai lebegnek a robbanó melódiáktól. Szférák zenéje, rőt gomolyban pereg alá, zuhog a szikra és nem vagyok az, aki voltam, a napfény fröcsköl tollaimra. Dörög a kín, csikordul égbolt, elmozdulnak hegyek a földön, fehér lesz minden, ami kék volt, dob dübörögjön, dárda döngjön. Mindíg magos a sasok útja, világtól tart másik világig, hegyes fejét a napba fúrja, de lenn csak az árnyéka látszik.