Horizont
Nekem nincs semmim, csak az ösztönöm, |
mely hatalmas, de tétova mező, |
hol a szél is magafeledkező |
lépéssel jár a régi, nagy füvön. |
|
Csak tévedésre s csak találkozásra |
való hely ez, akár a horizont, |
mely mérhetetlen magányába zárja |
mindazt, ami világnyi s ami pont. |
|
|
|