Kálmán György

Vele nehéz dolgom volt. Kétszer is találkoztunk, kifejtette, hogy nem szeret nyilatkozni, kedves volt, és gunyoros „túllevő” és ugyanakkor vibráló. Aztán a visszafojtottságból áradt belőle a szó, lejegyezhetetlen, igaz-őszinte színházszeretet. Csak néhány töredéket tudtam kiragadni.

„A nagy egyéniség minden területen megnyilvánul, észrevehető. A HÉT egyik adásában láttam megint Willy Brandtot. Politikus, közéleti ember – de mint ilyen is szakavatott egyéniség… A megjelenése, a gesztusai, a mondanivalója… egy valódi valaki ágált ott, akinek erkölcsi múltja van, tapasztalata, elvi kisugárzása.

Egy ideális rendező is ilyen súllyal kell hogy rendelkezzen…

Sokszor úgy tűnik, nincs is szükség rendezőre. Hiszen ott az írott szöveg és a színésztársak. Aztán mégis arra jön rá az ember, nagyon jó, ha egy kézben összpontosul a darab, egy jó rendező kezében. Minden produkciónál másképp van.

Hát… Szendrő Jóska bácsi ihletett színházi ember volt. Pezsgett körülötte a levegő, áradt belőle a színházi levegő, inspiráció, bővérű humor, gyors élettempó… És költői lélek volt a maga egyénisége szerint, tudott lelkesíteni és a szó jó értelmében ledorongolni…

…A színésztársak! Sokszor úgy tűnik, az ember többet kapott tőlük, mint effektíve a rendezőtől. Bajorral, Tímárral, Somlayval egy színpadra lépni, egy-egy gesztusukra figyelni, reagálni, munkájukat látni…

Jó volt.

Sokszor egy-egy nagy színész nagyobb hatást tesz kollégáira, mint a rendező.

Vagy munkaerkölcs. Mi az? Mi az egy színházban, a színészi munkában, a manézsban? Zsolt István ügyelő biztosan mindnyájunkra hatott. Ahogy ő a munkáját végzi, ahogy ő a bírói munkát csinálta, már akkor együtt futott a játékosokkal, „követte a játékot”, mikor a legtöbb futballbíró állva nézte a mérkőzéseket, nagy messziről kocogott a tett színhelyére. A színházban is „követi a játékot” – ahogy ő dolgozik, az a művészet és a szakma erkölcsi pontosságú, mindnyájunkra ható magatartása.

Végtelenül szeretem a fiatalokat. Tele vannak szívvel, levegővel, lehetőséggel. Szívesen vagyok velük együtt, az ő hitviláguk engem is átmelegít. Kívánom, hogy kapjanak valamit tőlünk, ha nem is annyit, amennyit mi kaptunk nagy elődeinktől.

A színész élete a társalgóban is zajlik. Jó színészekkel jó együtt lenni, Törőcsikkel, Sinkovitscsal, Kállai Ferivel, a többiekkel. A gondjaikkal, örömeikkel. És én szeretek dolgozni, ha dolgozhatok, teljes szívvel csinálom a tévét, a rádiót, a szinkront, a színházat. És ez a munkám. Színész vagyok: színészkedem. Dolgozni kell, ez a legfontosabb.