Halász Jutka

A kérdésre így nehéz válaszolni. Egy-két névvel válaszolhat az ember, s ha lehetne is, nem hiszem, hogy őszintén válaszol.

Eddig az volt a legfontosabb, hogy kitől tanultam. Pártos Gézától igen sokat, ő volt a tanárom. Utána Várkonyihoz kerültem, igen jó volt a hangulat, egybeesett a Pesti Színház indulásával, hittünk, teljes odaadással vállaltuk; maga köré gyűjtött egy csomó fiatalt, akik ma a Vígszínház magvát alkotják.

Ez a sor kicsit megszakadt. Várkonyit kevesebbet látjuk a színpadon. Mert az igazgató nincs a színpadon. Tavaly semmit nem rendezett, tavalyelőtt egyet – pedig mi most szeretnénk abból profitálni, amit tőle tanultunk.

Inkább kedvenc szerepekről beszélhetek, melyekben sikerem volt. Csurka István: Az idő vasfoga (Várkonyi), Anna Jellicoe: Trükk (Kapás), Krúdy Gyula: Vörös postakocsi (Kapás), Dóczi Lajos: Csók (Marton László), Szakonyi Károly: Adáshiba (Várkonyi).

Várkonyi tudta megteremteni számomra legjobban a próbák alatti légkört. Például az Adáshibában a Saci szerepében közepes lehetőséget láttam – ő volt, aki a fantáziámat megmozgatta. Egyébként személyes instrukciót jó ideig nem kaptunk, mondtuk a szöveget, kinek mi jutott eszébe, kipróbálhatta, Várkonyi csak akkor szólt, ha valaki kifejezetten más irányba akarta vinni a darabot. Instrukciók helyett társasjáték alakult ki. Brooknál egyik szereplő átveszi a másik szövegét is, ez inspiráló lehet. A közönség is komoly inspiráló erő, legalább hat-nyolc előadást kéne játszani, feszített felelősség nélkül, premier előtt.

A színház pezsgő légkör. A bólogatásból nem születik semmi, egy próbán ellenzéknek is kell lenni. Várkonyi ilyen volt mindig: jó ellenzék, előbbre vitte a saját lázadásával a színház ügyét. Kontraalkat, akkor van elemében, ha lázad, a szó jó értelmében. Igen jó lenne más színészekkel, más rendezőkkel is együtt dolgozni, sokan mondták már, hogy kevés a fluktuáció. Ennek is mestere volt Várkonyi, hiszen például ő hozta fel Székelyestül a Macskajátékot, Szolnokról. Sőt, Székely Gábor másodszor is rendezett a Vígben. Most pedig valami vidéki-pesti ellentétről beszélnek folyton, ami már-már luftballonná válik.

Hát, így. Jó rendező? Ahogy Hevesi mondta: „Én játszom a darabot, maga meg a szerepet.”

Visszatérve, legnagyobb fájdalmunk az, hogy Várkonyit lefoglalták az adminisztratív teendők, pedig vele igazán élmény volt együtt dolgozni.