Gera Zoltán

– Az, akit Sancho Panzaként követek (és kiegészítek) az ember újrafogalmazásaiban, feladata felismeréseiben. Aki színésznyelven (próbálkozásaim a színpadon) megérti, és mellékösvényeimből országutat dagaszt a szerep egyelőre beláthatatlan tájain.

Aki bérként hitet, képzeletet s a feladat szépségét nyújtja nekem. Aki füstölgésemből lángot lobbant. Akinek hatalmánál nagyobb a szelleme. S végül aki rendelkezik a kegyetlen szeretet melegével.

Például Iglódi István. Borisz Vasziljev darabjának, a Csendesek a hajnaloknak díszlete lényegében egy futballkapu hálója, mely folytonos változásaival hol erdő, hol tisztás, hol mocsár, hol fedezék vagy tópart. Ugyanakkor a háború felgyorsult eseményei, egymást követő új helyzetei egy – Vaszkov őrmester számára – láthatatlan hálót teremtenek, amelyen belül Vaszkov a beidegzett szabályok szerint, vaskalaposan viselkedik. Ennek az ortodox viselkedésnek a felismerése késő már. Öt katonalány halálába kerül.

Fölösleges haláluk felett érzett kínzó felelősségérzet, mondhatni bűntudat erkölcsi hálójából aztán végképp nincs menekülés; Vaszkov számára. Ennek a szerepnek a kialakításakor is tapasztalhattam azokat a rendezői tulajdonságokat, melyeket nagyra értékelek Iglódi Istvánban.