Te-folyosó

Magányod végeérhetetlen folyosóján csak mint a vak madár röpülök szárnyszegetten akárhogyan de lássalak ezerszer is nekiütődöm a falaidnak önmagad leghomorúbb gyermekidőkön fönnakadt zátonyainak beléd ütközöm aki egyre – szemem és szárnyam fölsebezve – közelebb vagy és távolabb: hogy megértsem az isteni fényben-falakban mint a vak hogy nem tudom megérteni.