Emlékszem még

Emlékszem még a végtelenre hol minden madár egybegyűlt mikor mindenki úgy kereste az igazságot mint a tűt hogy arra fűzze életét hogy ki se lássék az ég alól ahogy röpül ahogy a béklyót levetve felhőkig nyomul Emlékszem még a villanydrótra hol minden madár egybegyűlt hogy aztán összekapaszkodva hasítsák szét a levegőt és elröpüljenek odáig hol az évszaknak vége van s lubickoljanak ájulásig forró tavakban boldogan Emlékszem még a szárnycsapásra hogy minden madár egybegyű s hurrogva zengve és kiáltva csak húzták mint a hegedűt a röpülést az élet ívét hogy eltaláljanak oda ahol a fűből fölcsap ismét a hazaérés ózona Emlékszem még az ifjúságra ami kitárult mint az ég és föltartotta szertetárva a szárnyaink becsületét emlékszem még az indulásra – az Isten kék szeme előtt – csak nem emlékszem már a társra arra aki velem repült.