Új római történelem

Aki születik, az meghal. Aki nem akar meghalni, azt megölik. Akit megölnek, annak sírdombot emelnek. Akinek sírdombot emelnek, az a császár. A császár unokája igazságot akar, de nem akar meghalni, így megölik. Sírdombot emelnek emlékére. A fia igazságot akar, nem akar meghalni, így megölik. Sírdombot emelnek, az öccse örök békét akar, kihirdeti, ezért megölik. Sírdombján ünneplik, a veje nyugtatja a népeket, ne lázadozzanak, de megölik. Annyira nem akarnak meghalni a császárok, miért is akarnának, de megölik őket. Magyarázkodnak, diadalt vívnak, egyezkednek, de megölik őket, mondván, hogy öldöklést akartak. Már alig akar császár lenni valaki. Jobb egy járókelőnek. Rabszolgának. De császári trónra ülnek. Így megölik őket. Nagy sírhalomba temetik. Unokaöccsük újra császár lesz, azt mondja: béke. Erre megölik, feledje őse béketerveit. Épp surranna a függöny mögé, de megölik. Fölravatalozzák – milyen nagy császár volt! Nagybátyja békét hirdet – hát megölik. Katakombát építenek neki – a béke apostola volt! Csak császár ne legyek – kiáltozik egy sógor – elkapják a grabancát: Vivat Augustus! Aztán megölik, mondván hogy mindig háborút akart. Pórnépek futkosnak az utcaszélen: „csak császár ne legyek!” Elkapják őket császári trónra ültetik – és megölik. „Kellett neked császárság?” – mondják, és késüket a hátába döfik. Már mindenki pórember akar lenni! Csak sose császár! Útonállókat ültetnek a trónra, és megölik, mondván: az állam megdöntésére tört. Vargák húzódnak enyves műhelyükbe, előrángatják őket: „Te vagy a császár!” Megrémül. Elfogadja. És megölik. Mondván: „Mindig az ellenségünk volt! És üldözte a kézműveseket!” Bujdokolnak császárjelöltek. „Rabszolga akarok lenni!” Nyakonragadják. Császár lesz belőle. Nem ölik meg. Saját kezébe nyomják a tőrt, hogy nyakon szúrja magát. (Nem a császárok öldökölnek. Maga a nép. Aki császár nem akar ölni – megölik.) Árván tátong a trón. Kis interregnum van. Majd fellökdösnek egy idiótát, aki békét hirdet, és sajátmagát keresztre feszíti. S kezdődhet a második kereszténység új időszámítást indítva II. (Balek) Krisztus után.