Családfő

Gyermekeim
felnőnek az én játékosságom nélkül,
fogócskám nélkül, mert csak ülök mereven
az asztal előtt hiába bolondoznak velem,
Rita fintort vág, simogatja szőrös arcom,
csíkos kötényben van, golyót tesz a kezembe,
hogy azzal játsszam,
felnőnek hangulataim nélkül, mint üres erszényt
mutogatom nekik a kezemet,
jaj, kik vagyunk mi, család, ennyi ember,
ülök az asztali széknél, mint egy biciklin
és hajtom magam, kapkodom a kormányt,
út, út, köd, fák, megcsuszamlás,
elsuhanok mellettük, marcona versenyző,
integetnek a falu palánkkerítései mellől,
hajtom magamat befelé önmagam útvesztőin.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]