Szeptember 4

Sziklavégről a szarkaláb még az utak elébe vág, zörögve nő, zajosan. Rendes lélekkel lát a küzdelemhez. A kertekben öreganyó van, zörög a mák a mákgubókban, szél rázza őket, meglehet, vékonydongájú hangszerek. Szertartás lesz. Fekete Márták felpeckelik a pókok száját, harangot kongatnak a réten, a keszkenő repes keményen. Jelzik a sötét ünnepet, fű éle szól, kő-dob pereg, a dália, a dáliák véresek, mint a kisbabák. Repes a rózsaszínű kedves, törleszkedik a fekhelyemhez, szemét bevonja majd a fátyol, tud már a boldogtalanságról. Mi ez? A kazlak összeesnek, nem bírják el a légi terhet, fogy az arany a napsugárban, de nyár van még. Még mindig nyár van. A csősz bólint – lopják az erdőt falusi gyerkőcök, kerek nők. Hervad a lomb, mint színes kártya. Ősz lesz. Van róla tudomása.