Szenvedni kell

Szenvedni kell mindenkinek, ha kertbe jár, ha moziba, a fényes rózsafák közé, ha kicsi, ha nagy a baja. Sűrű a könny, mi hullik az asszony szeméből, hogy urát bevárja, amíg hazajön és megeszi a vacsorát. A lánygyerek is szenved egy lehetetlen-szép férfiért, a nagyanya, ki tepsiben süti csomósra meg a vért, hogy egye meg, ki megeszi az állatok fájdalmait, s az öreg is, ki csöndben ül a sarokban és nem eszik, a kisfiú, ki elszalad guruló labdája elől, befut a vastükrös, vörös szobába és az ágyra dől, és sír és sír, mert sírni kell valamiért, vinnyogva, nagy csuklások közt, vagy csöndesen, amíg a szeméből könny fakad. De bátor az, sőt vakmerő, a hős, aki maga meri a színes kavicsok közül a szenvedést választani.