Megfojtott orchidea
|
(J. E. festőnő halálára)
| szikrázását a magánéletet |
| lehettek volna kedvesebbek is |
| vádolom szerelmes férjedet |
| és elgyávuló szerelmeidet |
| a hökkenőket és a meghalókat |
| kik fejjel mentek a holdnak |
| kik azt mondják hagyjuk a másikat |
| majd meggyógyul majd meghal |
| Vádolom apád liftben lezuhant |
| turbékolását hogy majd felrepül |
| veled de itthagyott egyedül |
| Vádolom összes rokonaidat |
| kiknek dicsőség voltál vagy adat |
| a házmestert ki packázott ha éjfél |
| után a gangon álltál – és féltél |
| Vádolom bátyádat holt nővéredet |
| az egész tönkrement természetet |
| vádolom a megbicsakló szólamot |
| a fuvolán – mert te vagy ott – |
| pszichopata világegyetemet |
| hol boldog voltál egy napig |
| vagy három napig négy napig |
| „szeretlek” – ezt kimondani |
| hogy nem hívtalak vissza másnap |
| kilencszer tízszer visszahívtalak |
| de a tizedik halál maradt |
| hogy meg bír élni nélküled |
| s az Istent aki elhagyott. |
|
|