Nagy Balogh János
| Ez is világ. Világtalan világ. |
| A vastag festék csíkjai között |
| nem mozdul semmi, csak magában áll |
| az asztal és az asztallábban a szög. |
|
| A citrom és egyetlen zsemlye áll |
| a rozsdaszínű asztalon, kemény, |
| szívós a sorsuk, szívós a magány, |
| mit meg nem világít a fény. |
|
| Sehol egy lány, sehol egy hajadon. |
| Egy emberarc, vagy csak egy asszony ül |
| az örök műteremben, az örök |
| konyhában, lassan, egyedül. |
|
| Ez is világ. A test itt nem virít, |
| a fülben nem zúg se madár, se dob. |
| Magukban állnak a sötét színek |
|
|
|