Nagy István
| Ezek azok a bennszülöttek, |
| akiket vertek és ütöttek. |
|
| Asszony a szélben megmered, |
| tartja magát a napsütésben, |
| súlyosan, csúnyán és egészen – |
|
| Semmi mondóka, semmi téma, |
| csak bokrok és tekintetek, |
| bárány és tarisznyás gyerek |
| vigyázzban állva elalélva. |
|
| a blúz meg a paraszti indok, |
| de szépségét nem törte meg. |
|
| föltolva mind a fehér foltok |
| a dombtetőre, hogy a boldog |
|
| A botos pásztor, a meredt |
| kucsmásfej, a kirobbanó, nagy |
|
|
|