Velázquez
| Ez a segg – ez a bonthatatlan |
| ezüst vonal, a tomporokban |
| kidudorodó csont, ez a vékony |
| kis gyűrű a kereszttájékon. |
|
| Örömfehér test, és nyaknak |
| könnyedén alávetett hajlat, |
| a karral megtámasztott tarkó, |
| a kéj, a végletekig tartó. |
|
| A hát, uraim, ez a hát itt, |
| amely már babonává válik, |
| feltörhetetlen, mint a kagyló, |
| a nyak, a végletekbe hajló. |
|
| S a tükörben a tiszta homlok, |
| a lányos arc, az elmosódott |
| száj széle, vagy a föltűzött haj, |
|
| A végletekig kinyújtott láb, |
| a nyurgaság, a leányosság, |
| s a hát, uraim, ez a hát itt, |
| amely már babonává válik. |
|
|
|