Csontváry

A nagy teremben végezetül teát főzött, a teát kiöntötte, teát főzött, a teát kiöntötte a nagy teremben végezetül. Ki az? – kérdezte, mintha valaki kopogott volna. – Ki az? Mit akar? – állt az ajtó előtt bezárva, elfödve magát paravánjaival. Húsz éven át a nagy teremben teát főzött, a teát kiöntötte, nem a levét, a levelét. Gombszemű, keménykalapos öregember. – Ki az? – kérdezte, mintha kopogott volna valaki. Fülelt. Lényegtelen, mosolygott aztán. Raffaelre gondolt, s megtapogatta a falakat, hogy azokra festhetne még – egy óriási halott levelet. Csak egy levél lenne – semmi más. Zöld nagyon nagy levél, de nem lehet.