Tankodrom

Van egy falu, hol minden véget ér. Porok, utak, havak. Kőstációk vezetnek a kis dómhoz – elhagyatva – hepehupás bakonyi földeken. Rezgő vashíd alatt vonat egypályás sínjén elrepül. Marad a domb. Marad az alkonyat, Néha földübörögnek testvéri tankok s próbalövésekkel forgácsolják a kisfalusi dómocskát. Játszanak. Lőnek. Foszlik a falusi templom – játékszer keresztül lyuggatva próbalövedékkel. KRIM-krimi; krími-krimi. Ez a felirat vékony kátránycsíkkal. Kurszkból – Misa. Üzenet a túlélőknek, az emlékezőknek, a szerelmeseknek, a nemzetféltőknek. Kurszkból – Misa. Tányérsapkája alól mosolyog – kilő egy lövedéket, nevet, dalol; ungarszka templomocska – foszlik, törik, hányódik, szétröpül. Szőke mosolyával benzint ad el – kisercint, hogy azért az üzletet megveti. Gyakorlótér. A hófehér virágok hernyótalpakkal föld mélyébe fúrva. Csupa hernyó a föld. Sárkányfogak betépve a Bakony bordaközepéig. Micsoda béke van! Aranyeső robbantja a sárga kézigránátjait a felelőtlen égbe, mely elnézi mindig az emberi kálváriát. Közben – röpül a templomocska, a magyarszki fröccsen, szikrázik, reped, mállva száll, játék csupán, játék és lőadat. Marad a domb. Marad az alkonyat. A kék köd mögött kis Kreml-imitáció. Ez az utolsó stáció.