Aradi október

Kapkodom fejemet – magyar vagyok de dáliákat kell ültetnem Lovason idejében Trasicort szedni reggel beszaladnom Veszprémbe leértékelt vaskapuért anyósom kiszáradt – Péterfán kell itatnunk – unokám óvodai belépőjét meg kell szereznem színházi protekcióval május elsejéig mert lejár lányom gyeses népünnepélye Zsigulim pergő alvázvédelme vár magyar vagyok de ínhüvelyes barátnőmet el kell helyeznem egy kézmozdulatlan géptechnikában Depressant szerezni a 240-es vérnyomású majdnem szétdurrant fejű szomszédomnak – mert jó vagyok – jó vagyok nemcsak egyszerűen magyar vagyok – mozgássérült barátnőmnek el kell helyeznem életmentő verseit családlányaimnak disznót kell nevelnem hogy leölhessem téli kolbásznak ínségükre no és az alvázvédelem no és a vérnyomás no és az óvoda no és a sarki ház no és az ínhüvely no és a magyaróra no és a vaskapu no és – leszázalékolva no és a néphitünk no és a géphiba no és a népvitánk no és a néphiba – nem német nem zsidó „nem oly karakteres faj” csak mi a halkuló világzajokban elhal… Kapkodom fejemet: magyarnak kéne lenni de fölszabdalt agyamban nem jut eszembe semmi… csak alvázvédelem csak kapható palánta csak az olcsó műtrágya no és az alvázvédelem * „Hálát adok Istennek hogy nem próbáltam előbb belépni ezredembe, különben most meggyőződésem s Magyarország ellen kellene harcolnom” – így írta Westerburg becsületesen Károly Leiningen – nagy magyar így írta a halálról akit október 6 aradi szép napjáról mint nem kapkodó fejet levágtak Magyarországról.