Bacchanália

Úgy kéne élni örökáron ahogy a bacchanáliákon és tekintettel senkire a földig részegedni le Nem okokat fölfejteni nőnek világnak – nincs neki – folyongó kiárusításban játékozni az elmúlásban nem nézni nőstényszép bokát se gótok katedrálisát nem halni meg a nemzetért Rákócziért se Istenért nőjenek föl a gyermekek neveljék mint lelenceket és semmi ház és nyugalom ne legyen a domboldalon Fütyüljünk Babits örökére politikusok örömére s az ollót mivel körbevágtuk az országot már ne babráljuk Rómában ne lássuk a fényt éljünk etruszk rabszolgaként Faulknernek ne higgyük szavát se ne járjunk kultúrkuplerájba És undorítson a tavasz vagy amikor a hó havaz a rózsák korai fejére dögöljünk be a békességbe Ne nézzük sasok szárnyait ha a naphő rájuk vakít fácánok fürge freccsenése tapadjon autónk kerekére Parkettánk pirkadt barnasága ne emlékeztessen anyánkra az otelló kiontott vére ne folyjon Krisztus öt sebére… * Ne ne… De örök részegségben a földöntúli részegség sem tudja megspórolni a vért Rákócziért meg Istenért.