Forradalmár

 

I.

Majd márciusra márciusra
hogyha eljön az Idusa
megfésülöm magam fiúsra
Majd szavazok a szabadságra
telefonra vagy jó lakásra
szavazok a most-vagy-sohára.
Majd reggel fél ötkor kelek föl
s nem érdekel a pénz a tejföl
ha mindent kezdhetek elölről
Kimutatom fogam fehérjét
hogy többé ne hajoljak kétrét
se gyermekeimért se pénzért
Nem nézek se jobbra se balra
nem utazom Bükre se Balfra
ha az isten is úgy akarja.
 

II.

Addig viszont még február van
ahogy áru az áruházban
a hidegben kéremalássan
Addig a bunda bunda rajtam
ha tíz körömmel magam varrtam
ebben a hideg éghajlatban
Addig – addig-élek-míg-élek –
és sűrű vesepecsenyének
eszem meg a magyar ebédet
Tiltakozom – egy kicsit önként
kicsit biztatva – hogy az önkényt
úgy fogadjam el mint a törvényt
De máskülönben jókat alva
nem forgolódom jobbra-balra
ha az isten is úgy akarja.
 

III.

De ha még egyszer március lesz
kicsit lányos kicsit fiús lesz
lázadásom mindenkin túltesz
Kiállok majd a nép-piacra
hirdetem mi a nép igaza
hulljon a férgese a gazza
Szavazok majd a magyarokra
felbőszülve és agyarodva
a szabadok-ra vagy rabok-ra
Ha a magyarok léghuzatja
a márciust is megugatja
s a játék vérre megy nem babra
Ha nem szóra van szükség kardra
ahogy magyarnak a magyarra
– ha az isten is ugy akarja.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]