Egy kicsi agy

Egy kicsi agy van az agyamban
egész más, amit akartam.
Ő tiltakozik, mókázik, szétront,
nem tudja, mi „kő”, mi salétrom.
Liheg-röhög, handabandázik,
közben az épület beázik.
Szereti, akiket szerettem,
de akiké sosem lehettem.
Egy hülye. Jámbor és okos.
Fogadáson – irtózatos.
Fejjel megy a tükörbe,
mintha csak ő törne össze.
De a tükör is összetör!
Magyarázhatom – hatökör.
Egy kicsi agy van az agyamban,
elrontja, amit akartam.
Mindíg mondom a parlamentben,
hogy ne rikácsoljon helyettem!
Otthon móresre tanítom,
sunyít, mint rekedt bariton.
Megnyugszom. Éppen tárgyalok.
De félek, szellenteni fog!
Már reszketek! A bálterem
közepén feláll meztelen!
Mikor már mindent elintéztem,
előáll: Ez egy csaló, kérem!
Már eladtam az otthonom,
azt mondja: Jaj, nem zavarom,
de ez nem is az otthona,
ennek nincs ágya, lábosa,
ennek nincs hazája sincs!
a rézkilincse fakilincs!
Mikor végre a rendőrökkel
megegyezhetek egyelőre,
az áldomásnál jön elő:
kérem, ez összeesküvő!
Épp őszintének akarok
látszani, mint szájban a fog,
de végül csak a száj marad!
Agyamban van egy kicsi agy.
Mit nem akarok hallani,
ordítja a sehonnai!
A legszebb nőbe beleköt
ez a tökelütött!
A legjobb hazába
is belerúg a lába!
Csitítom részvényekkel,
hogy majd csak jó lesz egyszer,
csitítom kormányfőkkel,
űrrel és űrbe lőtt fel
műholdakkal, a tenger
alatti búzaszemekkel,
ő röhög az egészen,
a legszebb női térden,
és a templomi csendben
böfög az eszetlen…
Egy másik ő, egy másik én,
egy közönséges költemény:
ha a mindenség szétszakad,
agyamban van egy kicsi agy.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]