Szomszédasszony

Tudod, most hozzád nem egy advokát ír – átszaladnék a töltöttpaprikádért, nagy gombócokkal, lilán, levesen – átszaladnék hozzád sebesen. Szürcsölnénk hosszan, kanállal merítve, talán csak főtt krumplival elegyítve, néznénk a sparhert finom gőzeit és Istenre gondolnánk, ki segít elviselni egymástól távollétünk és vérrel tölti meg a véredényünk. Itt vagy közelemben. Arcod homokóra, visszafordíthatnám egy fordulóra, lenn lenne fönn, fönn lenne lenn, nem unatkoznánk, azt hiszem. Rövid a nyár. Száguldanak a felhők. Az az igazi ember, aki felnőtt. Az ég vörös. Majdnem püspöklila. És itthon is van töltöttpaprika.