Flúg
de minden este idehallom, |
s Rómában szól a zenekar. |
|
Nem is vagyok már fiatal, |
de még kukorékol a hangom, |
ha átkiáltok: Hogy van, asszony, |
nem jönne át ma, nem akar? |
|
Mert zúg a zene a fejemben, |
hallottam ilyen andalítón |
a zenét, amit elfeledtem. |
|
Meghülyülök? Nem azt csinálom |
Csak ülök majd és hallgatok |
egy zenét, mely akár az álom |
|
kitárulkozik, rám rivall, |
és aztán én sután, napestig |
szomszédnőmmel szeretkezem, míg |
|
|
|