Borzasztó
| orrot a földre horgasztó, |
| hogy a kacsának nincsen hája, |
| a kutyának nincs maradása – |
|
| orrot a földre horgasztó, |
| hogy a kémény füstöl, füstöl, |
| de a tányér nincs ezüstből, |
|
| Borzasztó a tél, a nyár is, |
| ködmönujjnak nincs melege, |
|
| Forgatja a pap a kulcsot, |
| az ördög meg a virgácsot, |
| öregasszony nem lép hóba, |
| nem szerettem két év óta. |
|
| orrot a földre horgasztó, |
| kutyából nem lesz szalonna, |
| nem leszek magam bolondja. |
|
|
Szemüveg
| Kik azelőtt erőnkben tündököltünk |
| két nap alatt teljesen meghülyültünk |
|
| Én nem találom amit te találsz |
| és meghalálok ha te meghalálsz |
|
| Az Irgamid kenőcsöt keresem |
| fiókban sutban – nem leled te sem |
|
| A slusszkulcsot csomagtartóba zárom |
| te keresed egy balatoni nyáron |
|
| Föl kell törni az ajtót – ott a kulcs |
| te közben a naplómon elaludsz |
|
| Szemüvegem teszed a strandszatyorba |
| – ne lásson ez az ember – ez a dolga |
|
| De mit ne lássak? A terveimet? |
| Az álmaimat? Hiszen nincsenek! |
|
| Ne lássam azt a fókaszerű nőt |
| kiért meghaltam volna azelőtt? |
|
| Kis segge van vaspántos bugyija |
| de nem gondol csak a nagymutira! |
|
| Kis angol csaj nevét sem ismerem! |
| Már te is együtt meghülyülsz velem |
|
| Vagy mit ne lássak? Tihany homlokát? |
| ahol kérődzik hatezer család |
|
| csimotáinak kecskekörmöt ád |
| és éltetik a demokráciát? |
|
| Ezt ne lássam? Az autóutakat? |
| hol százharminccal kakaóz a pap |
|
| siet egy nap kilenc vagy tíz misét mond |
| kiűzi három faluból a démont |
|
| Istent ne lássam? Háromszögeket |
| nézek a templomokban s egy szemet! |
|
| Még mit ne lássak? Atomháborút? |
| japán után olyan ez mint a múlt |
|
| Megvolt minden mi megtörténhetett… |
| Hová tetted a szemüvegemet? |
|
| A strandszatyort a strandszatyorba |
| a kissámlit a nagysarokba |
|
| a nagyvödröt a kisvödörbe |
| csoportosítjuk mindörökre |
|
| csak egymást ne vegyük kutyába! |
|
| A sliccbe varrjunk néha péniszt |
| csoportosítsak néha én is! |
|
| Kismicsodát nagymicsodába |
| helyettesíthessünk hiába! |
|
| Még mit ne lássak? Hogy a hóhér |
| elad bármikor hat vak lóért? |
|
| Hogy kapkodunk és szeretünk |
|
| Minket ugyanegy vadász céloz |
| el kell érnünk ahhoz a célhoz |
|
| látom – nem élünk majd mi sem |
|
| a kisszatyort a nagyszatyort |
|
| egymásba dughagymát a dugba |
|
| – vígasztalhatatlanokat – |
|
| a holdat mikor bronzezüst |
|
| és látom Illyés Gyula vállát |
|
| és látom az öreg halászt… |
| Hogy meghalok És meghalálsz |
|
| Hát persze hogy meghülyülünk |
| hogy még egymásé lehetünk! |
|
|
Flúg
| de minden este idehallom, |
| s Rómában szól a zenekar. |
|
| Nem is vagyok már fiatal, |
| de még kukorékol a hangom, |
| ha átkiáltok: Hogy van, asszony, |
| nem jönne át ma, nem akar? |
|
| Mert zúg a zene a fejemben, |
| hallottam ilyen andalítón |
| a zenét, amit elfeledtem. |
|
| Meghülyülök? Nem azt csinálom |
| Csak ülök majd és hallgatok |
| egy zenét, mely akár az álom |
|
| kitárulkozik, rám rivall, |
| és aztán én sután, napestig |
| szomszédnőmmel szeretkezem, míg |
|
|
Zanzibár
| Legtöbbször egy zanzi bálról |
| Zanzi rendel zanzi szolgál |
| Hippi-hobby beat-boszorkány |
| Csinálunk egy zanzi zugban |
| Ahol ennyi zanzi tyúk van |
| És ha lesz egy zanzibár-kád |
| Még megbánnád fel ne vágd hát |
|
Lánykérő
| legyen kész a hordók bora |
|
| szép kisasszony add magad |
|
|
Az én gyerekem
Az én gyerekem mindig az én gyerekem és szeret és hozza a bort a nagy hidegben és a gyerekem elmegy és öt üveget hoz és a gyerekem szeret téged és mindig az én gyerekem a te gyereked nem is ül az öledbe az én gyerekem hozza és kitakarít és beleül és a te gyereked elmegy-e az én gyerekem elmegy és hozza a bort a nagy hidegben és kékre fagyott kezekkel hozza a rengeteg üveget nem nekem hozza a te gyereked hozza nem tudom a bort a nagy hidegben két kezével a hidegben a szatyorban a télben és a gyereked ül otthon és az én gyerekem szeret téged és beleül az öledbe és kék kezekkel hozza az üvegeket a hidegben a nagy bort a kék hidegben hozza tele szatyor a te gyereked nem tudom biztos lehet de mégis és mindíg ez a kiabálás ezt se bírom meghallják és az én gyerekem mit mondanak a te gyereked mit mond az én gyerekem hozza a bort megy a hidegben a nagy kezeivel hozza a bort kék kezekkel a vörös bort hozza az én gyerekem a hidegben mindíg ez a kiabálás mit szól az én gyerekem szeret és a te gyereked szeret és az én gyerekem hozza vörös ujjaival a nagy szatyorban az üvegeket az én gyerekem a hidegben a vörösbort hozza a te gyereked mindíg kiabálsz az én gyerekem szeret az öledbe ül az én gyerekem és hozza a kék üvegeket a vörös szatyorban a bort a nagy hidegben az én gyerekem hozza beleül az öledbe a te gyereked mindíg az én gyerekem itthon a te gyereked otthon az én gyerekem hozza beleül a te gyereked az én
gyerekem a te gyereked az én gyerekem a te gyereked a kiabálás mindíg az én gyerekem a te gyereked az én gyerekem |
Komédia
| Mit tudjátok, mit gyűrök én |
|
| guggolnak bennem s szétvetik |
|
| se szerelem, csak annyi, hogy |
|
|
Szomszédasszony
| Tudod, most hozzád nem egy advokát ír – |
| átszaladnék a töltöttpaprikádért, |
|
| nagy gombócokkal, lilán, levesen – |
| átszaladnék hozzád sebesen. |
|
| Szürcsölnénk hosszan, kanállal merítve, |
| talán csak főtt krumplival elegyítve, |
|
| néznénk a sparhert finom gőzeit |
| és Istenre gondolnánk, ki segít |
|
| elviselni egymástól távollétünk |
| és vérrel tölti meg a véredényünk. |
|
| Itt vagy közelemben. Arcod homokóra, |
| visszafordíthatnám egy fordulóra, |
|
| lenn lenne fönn, fönn lenne lenn, |
| nem unatkoznánk, azt hiszem. |
|
| Rövid a nyár. Száguldanak a felhők. |
| Az az igazi ember, aki felnőtt. |
|
| Az ég vörös. Majdnem püspöklila. |
| És itthon is van töltöttpaprika. |
|
|
Pék
| Mint péklegény a pékkötényben |
| a sorsomat magam sem értem |
| sütök dagasztok s nem remélek |
| nagyobb bért mint a péklegények |
|
| A nagy kenyér Azt sütöm egyre |
| lisztet szitálok a kezemre |
| hogy az is szép legyen fehér |
| Sütök dagasztok s nem remélek |
| nagyobb bért mint a péklegények. |
|
|
Költők
| Valaki valamit mondani akar |
| mindig mondani akar valaki valamit |
| kiáll leír tovaad belefirkál |
| a tányérba a lapba az alagútba |
| hülye költők hülyebaromi költők |
| ágyúnagy mondásaikkal tele blöffel – |
| valaki valamit mondani akar |
| mindíg mondani akar valaki valamit |
| szerelemről szívről kecskemódra mekegve |
| valaki valamit a falra firkál – |
| baromi költők állatok nem csoda ha a mérnök |
| gyanús szemmel nézi az udvaron a vasak közt a hasak közt a sok hülye költőt |
| a mondataikat szerelem-szavaikat az igazság |
| kis rézgarasait gurulni ha látja |
| az erőlködést milyen kicsi a világ igazsága – |
| valaki valamit mondani akar nagy dobogón áll |
| lukszájából ki se jön a szó már |
| erőlködik ahogy nem is illik – |
|
Bölcsődal
|
| „Nagyon beteg a gyermekem és |
| esőben áznak a fák. Itt volt |
| egy fehér úr és azt mondta, |
| nem gyógyítja meg csak az |
| álom. Altasd el, ringasd el varázs.” |
|
|
Szerepek
| fekszem, mint gyík a földön. |
|
|
Egy kicsi agy
| Egy kicsi agy van az agyamban |
|
| Ő tiltakozik, mókázik, szétront, |
| nem tudja, mi „kő”, mi salétrom. |
|
| Liheg-röhög, handabandázik, |
|
| Szereti, akiket szerettem, |
|
| Egy hülye. Jámbor és okos. |
|
| mintha csak ő törne össze. |
|
| Egy kicsi agy van az agyamban, |
|
| Mindíg mondom a parlamentben, |
| hogy ne rikácsoljon helyettem! |
|
| sunyít, mint rekedt bariton. |
|
| Megnyugszom. Éppen tárgyalok. |
| De félek, szellenteni fog! |
|
| Már reszketek! A bálterem |
|
| Mikor már mindent elintéztem, |
| előáll: Ez egy csaló, kérem! |
|
| azt mondja: Jaj, nem zavarom, |
|
| ennek nincs ágya, lábosa, |
|
| ennek nincs hazája sincs! |
|
| Mikor végre a rendőrökkel |
|
| látszani, mint szájban a fog, |
|
| de végül csak a száj marad! |
| Agyamban van egy kicsi agy. |
|
| hogy majd csak jó lesz egyszer, |
|
| Egy másik ő, egy másik én, |
| egy közönséges költemény: |
|
| ha a mindenség szétszakad, |
| agyamban van egy kicsi agy. |
|
|
|