Anyám

Egyforma ételek, pörkölt, hús-szaft, málé, te a társadé vagy, én meg az anyámé, engem nem védett meg szőrbunda teste, így maradt meg ínség estére, reggelre, ráncbaborult arcát az arcomon érzem, nem is köszönök már, nem hagytam el mégsem, áll a vasrács előtt, nyöszörög az édes, de keresztülnézek rajta, bármit érez, megfojt ölelése, kíméletlensége, apám szláv szomorúsága térdre rogy elébe, őrjöngő szivére ma is visszaránt még ő a Naparanya én meg vagyok árnyék. Úgy kell már szeretnem, ahogy ő szeretett, százkő sima úton mentében elesett, arcszomorúsága tigrisálarcáé, te a magadé vagy, én meg az anyámé.