Anyám a kertben

Anyámra tiszta hó hull, fekszik a téli kertben, csak fekszik mint az árnyék, csaknem átléphetetlen. Kitaszítom az ajtót, recseg a hó előtte, mint vad fekszik a hóban kicsiny anyám lelőve. Taszigálom az ajtót, anyám fekszik keresztben, hajára tiszta hó hull, csaknem átléphetetlen. Már ki akarok jutni az alacsony szobából, itt fekszik anyám teste föltornyosulva, lábtól. Még egyszer ki a kertbe, a kristálytiszta hóba! A küszöb előtt fekszik anyám már évek óta. Hajára tiszta hó hull, fekszik anyám a kertben, lelőtt vad, napsütötte árnyék. Átléphetetlen.