Tükör-este

A domb ezüst falán a füst rajongva fűz ma egybe titkolódzó teret rajongó kerteket a Rózsadomb fölött a hold lassan kiont kegyelve valami gyermeteg éteri permetet Homályon át bolyong a tág terű világ: az este lepleken élveteg éli az életet Majd jő a szél mint könnyű él a kés hegyén s kimetszve a házak élesen állnak mint ékszerek Nagy fényei az égbeli világnak kibomolnak ott fenn a csillagok itt lenn az ablakok ragyognak és ragyognak és ragyognak és ragyognak itt lenn az ablakok ott fenn a csillagok Tükrökön át homályon át ha lát ki lát e földön az ember e privát szende és semmi báb Majd fönn a fény örök szemét nagy ékszerét ha följön látja Istent magát – kit színről színre lát.