Figura

Testem verve vasszögekkel, csüngök egyre künn a fán, vékony, lanka pléh vagyok csak, csavargó sem áll alám. Szenvedésem, mint a gyémánt, késő éjjel is ragyog, én eleget irgalmaztam, ti is irgalmazzatok. A csontom megtöretik, ölnek kicsik és nagyok, megfeszítettek, pedig mégcsak Isten sem vagyok.