Halló, Krisztus

Már mindenféle krisztus voltam,
sovány, erőszakos, dagadt,
és úgy tarlottam, ahogy illik,
ütés alá a vállamat.
Hülyéskedő voltam, fölényes,
aztán meghúzódó, sunyi,
hogy el ne szóljam magam arról,
amit ki kéne mondani.
Az összes szerepet kiálltam,
hogy ne tűnjek föl olyan nagynak,
amilyen érdemeim vannak
ebben a világmegváltásban.
Az olajfák közt imádkoztam,
míg elaludtak társaim,
és azt kértem, hogy segíthessek
egy emberen csak, valakin,
de ez sem így megy. Jöttek értem
és felszögeztek háttal az
emberiségnek, hogy megértsem
hiábavalóságomat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]