Golgota
Kegyelet van a számban
és hamu
fejemen. Jön az Úr,
a százszor szépalakú.
Kitárja hosszú karjait
s ölel,
beborítja arcom
barna fürtjeivel.
Olajos arcába tör
a tövis,
de elbír keresztutat
ötöt is.
Illeszkedik a kereszt alá,
hogy vigye,
belekapaszkodik
az ég eresztékeibe,
és jár a láthatatlan úton
le-föl,
és dől a vér
sebeiből.
Indokolatlanul kitágul
a melle,
úgy megy
a Golgota-hegyre.
Lépteit viszi az idő
lazán,
és hull a vér
az ember igazán.
Lép, lép és
szakad,
megkiáltják utóbb
a holló-madarak.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]