Retúr

Rohanok mint a jaj – még élni élni élni
ahogyan száll a hang szakadva – szertelen
száguldok kapcsolok az északi a déli
megbűvölt Balaton fölötti tereken
Alsóőrs tűfínom templomtornya fehéren
a fakó fák közül lebegve kilövell –
gázt adok kapcsolok hogy hátha még elérem
azt a helyet ahol „már nincs számomra hely”
De még nem érem el – se országom se békém –
az általánosat se meg a helybelit
csak száguldok vagyok: a dombok meredélyén
kimondhatatlanul nagy napkorong feszít
Csak száguldok Tovább Az erdők kanyarán túl
érzik a vattaszép felhők finom szaga
A mutató inog: száznegyvenötbe rándul –
már a tér fut belém – a kocsi áll maga
A haza áll maga Röpülök már kilőve
verdeső vadlibák vonuló véjeként
a boldog elveszett és gyermekkori őszbe
hol két fasor között kéken kinyílt az ég.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]