Félkarú

Én nem tudok szeretni, csak szerettetni magam, mintha az embernek csak egy karja van, ölel az is veszettül, mint a pária, de nem fogja, tartja a másikat. Csak őt abroncsozzák át meg át kezek, magában áll, törzsében, ahogyan elveszett. Odabúvása forróbb, még gyerekesebb, ölelteti magát, mint a felnőtteket, ő csak szorít, féloldalt, és önmagán kívül, de nincsen senkivel – ha nem tartják, kidűl.