Csak az a baj

Csak az a baj, hogy kibírom, az ütést, megaláztatást, a vér ízét a torkomon, meztelen fölkínálkozást a lányok égő combjain, ha mint a gyertya, égre tör, Csak az a baj, hogy legbelől kibírom a mélypontjaim. Elhagyott gyermekeimet, az ágy szélén a perceket, az ég maradék teraszát, hol az atombomba lebeg. Csak az a baj, hogy betegen az ajtó közepében állok, megtámaszkodva egyhelyen, ahogy az agyonszúrt királyok. Erős vagyok és védtelen, a fejemre, mint szörnyű haj, reácsúszott a végtelen – hogy kibírom, csak az a baj.