Nyári szerelem
és üres mosolyok törékeny |
ráncai közt is védd magad, |
|
karcol és sért minden elem. |
|
a tagjaink, mint az arany, |
de oroszlánok és szerelmek |
között mindenki maga van. |
|
Külön a homok, a homokszem, |
külön a test, külön az arc, |
külön a jobb, a bal, az árnyék |
és a valóság. Mit akarsz? |
|
|
|