Üvegportré
Kinéz egy fej az ablakon. Szemében |
ijedt öröm. Cincogó muzsika |
dideregteti a lábát. Majd serényen |
lehunyja szemét, mint a múmia |
|
s függőleges halandó, nem is néz ki, |
csak üvegbörtönében áll itt váltig, |
míg ablakára s homlokára vési |
a tél vigyorgó hieroglifáit. |
|
|
|