Kancsal

Az üveg mögött néha ül egy lányka, a villamoson lassan szendereg, aztán hirtelen óriásira tárja szemét és keresi a szememet, de én már az utakra nézek akkor, hol vastag varjak verik a szemet kék csőrükkel a jéghideg talajból s én tapsolok, hogy föllebbenjenek.