Naphimnusz

Ahogy a fűben ülök és az arcomat a napba tartom, úgy töri át a napsütés mintáival törékeny arcom, hogy villogok és meredek, a fényeken kiéleződöm, úgy hordom ezt a meredek hártya-ruhát, ami a bőröm. Segítsetek! Sebesedem, sokasodnak a fényes üszkök madársujtotta testemen, napok nyalábja, nem kell ütnöd! magam magamtól szétesem, mint lógó ember a kötélen – eddig is csak egy képtelen erőfeszítés adta élnem.