Utolsó remény

Ezerkilencszáz nyolcvan éve gondolok az emberiségre gondolok az Apollonokra a görögökre a hunokra hogy milyen hülyék voltak mindig balsorsuk is könnyekre indít milyen naivak és buták voltak évezredeken át Az egész filogenezist élem a rovarokig is az embrióból béka lesz búrháboruból béke lesz Ahogyan Lincoln elnököt lelőtte egy tökkelütött vagy ahogy Erzsébet királynét agyonszúrták a jugoszlávék Vagy ahogy sas megölt egért kinek élete véget ért Szadat elnököt ügynökök szétlőtték a tribün előtt Vagy ahogy Cézárt agyonszúrta Brutus Cassius ahogy tudta ahogy hatalmas halakat fölfalnak szigony-kis halak? És Jézusom! A Jézusom nem ottmaradt a kínpadon? kockázó katonák között agysejt a mikrobák között? Ez szörnyű lépcső Hova föl? Ahol az Isten maga öl? Remélem a föltámadást De semmi mást. De semmi mást.