Európai körutazás
nem érdekelnek már a gótikus templomok |
a Loire menti csodakastélyok |
a kiszámított állomások a háromsávos autóút mentén |
fütyülök a csodazegzugos Amszterdamra |
Párizs festőnegyedére a párizsi metróra |
Nem érdekelnek az ügyesen beváltott valuták |
a megspórolt kemping-vécék |
és a londoni Soho sárga figurái |
Fütyülök a Shakespeare-i Stratfordra |
a doveri sziklák ragyogására |
az ismeretlen arcok regénytörténetű özönére |
Undorodom a hónapos végigrohanástól |
a megtervezett kis nyomorhotelektől |
s a hastingsi napfölkeltétől és ráksalátától |
Hányok ha a mórstílusú spanyol katedrálisokra gondolok |
a megbocsátó fölényű olajos arcu kis butikosokra |
a vékony csípőjű miniatűr szexbomba utcalányokra |
a hóragyogásu Mont Blancra |
Hányok a Kleekkel tömött múzeumokra |
az ötven Gauguinre negyvenöt Picassóra |
s külön a bruxelles-i poliklinikára |
az Unesco üveghomlokzatára |
s a stonehenge-i őskori kőleletekre |
Nem érdekelnek a világbölcs eszmecserék |
kitévedt álmagyarokkal félszivű röhögő kis milliomosokkal |
tervezőmérnökökkel autósofőrökkel nőgyógyászokkal |
s az érdeklődő középbalos francia entellektüelekkel |
akiknek piros szájaszélén olvadt tartár ragyog |
Fütyülök a piszkos kis Szajna bérhajóira |
a mosolygó arab vendégmunkásokra |
az ajándékba kapott kézigránátalakú gyönyörű sötétzöld üvegű Seguinekre |
s az ötletes piros-fehér színű cigarettadobozokra |
s magára az acélragyogású Genfi-tóra |
S okádok a diafilmekre a mesteri felvételekre |
miket majd itthon nézegetünk a csönd óráiban |
a lesötétített budai hálószobánkban |
Okádok a színes levelezőlapokra |
Egyrészt nem akarok futóbolond világkapkodó lenni |
aki mesterségesen összeszedi tíz perc alatt vakuvillanású élményeit |
mert tovább kell rohanni mert mindent látni kell |
ami Európát élteti mamuthatalmakhoz dörgölőző kis hímringyóként |
vélve hogy így fönntartja magát |
s megmenti eresztékeiben rothadt kultúráját |
ami túldesztillált parfőmjeivel mérgezi a halványpuffadt európai arcot |
ami enervált hajmosószerei lakkos fényében ragyog |
miközben lakosai fejéről elfogyott a haj |
Inkább élni szeretnék egyszer fél évig egy délfranciaországi |
vagy magyar tanyán talán élni mégegyszer egyfolytában |
hogy nyitott szájamba befújjon a szél |
|
Másrészt utálom az ügyeskedést |
amivel jó öltözetű és tökprimitiv belga rendőrökkel tárgyalunk |
hogy megbocsássák ügyetlen kis vétségeinket |
vagy alkudozunk egy kisvárosi penzióban egy olcsóbb gezarolszagú szobáért |
vagy mosolygunk hogy leszarják a galambok Hugo Victor sírját a temetőben |
vagy külföldi kivágásokat gyújtunk nagymellű playbabykról |
szétnyitott lencséjű premier plan tátogású vaginájukról |
melynek szélén óriási fekete szőröcskék ragyognak a nagyításban |
s ha ingyen kapjuk meg is köszönjük illedelmesen |
s itthon a spejz falára szögezzük hogy legyen étvágyunk a sertéskarajhoz vasárnap |
|
Harmadrészt görcsökben fetrengek |
énem falát úgy szorítom vissza két kezemmel mint a hasamat |
hogy szétfröccsenve az utcára ne dőljön |
kapkodok elhagyott gyermekeim után |
kiknek arcáról szinte örökre letörölte életem száguldása a hajnali harmatot |
a szétrepedésig átkarolom az összezsugorodott országot |
hogy testemen érezzem eleven sebeit |
s jéghideg szivemben dédelgetem sorban elhulló öngyilkosait |
fogom össze kevés szeretteimet kitárt karral |
mintha láthatatlan levegőkeresztre feszülnék |
vagy mint a fejvesztetten dühöngő gazda próbálja összeordítani |
nincs erő benne nincs valóság szeretet nincs |
vér nincs izom már bensőség pedig annyira szereti őket |
Agyam üres már s most kellene még |
megalkotni valamit amiről csak én tudok |
szabad friss aggyal s ehelyett |
a fosztogató élet és a megaláztatások sűrű villanydrótjai közt |
az már olyan mint a pályaudvar ahová egyszerre harminc vonat befut |
|
Mindezekért mondom ezt s nem utolsósorban azért |
|
|
|