Lót és leányai

Circumdederunt me… Körülvettek engem a tárgyaim Tulajdonképpen lányaim tárgyai: Húsvétkor megajándékoznak T napon megajándékoznak öreg születésnapomon megajándékoznak Karácsonykor megajándékoznak és elborítanak Szobám kis tér körülfalaznak a tárgyak szájamat fejemet beszorítják „Hyppopotamus” viziló üveghamutartó kezet utánzó hátvakaró ceruza kék bársonyra varrt ezüst bohóc négy ágra bontott fakereszt melynek szárain Valkiddal van fölfestve hogy T hogy D hogy R hogy M csíkóbőrös Csokonai kulacs ördögfejes kulcstalan kulcstartó mentolos csodakék arctépő arcvíz erdélyi facsupor – cipőkanállal békéscsabai vonatjeggyel meg kézgyógyírral telve – Gy T-nak fölcímzett fénypapírú jegyzettömb 93 üres lappal ragyogva zöldbársony belsejű tátongó ürességű cigarettatok – minden cigaretta 14 másodpercet rövidít az életedből – mondja M beragasztatlan 8 cm2-es fényképalbum kimintázott bolgár levéltárca melyben holt anyám utolsó heti ebédjegyeit dugdosom a gyermekélelmezésből betűkkel agyonragasztott Kodálylemezborító türkizkék kétfülű üvegkancsó melyben egyiptomi virágok virágoznak rézkancsó – írhatatlan ceruzákkal üvegpohár melynek nyelében talpáig szalad a vörös bor Circumdederunt me… Kicsi szobám van fuldoklom alattuk fogamra borulnak gégémre rogynak vállamat borítják szemhéjamat fedik mint halott szemét a rézfilléres Mit akartok? Mit szerettek? Nekem nincs szobám itt csak a túlvilágon – még nem haltam meg! – Nincs helyem csak hunyor-Magyarországon Lököm le mellemrő1 szivemről a poharakat fejemről a csecsebecséket lábfejemről rángatom le a nem nekem való mintás harisnyákat – én csak fekete zoknit hordok mint a koporsóban – függőleges halott vagyok elveszett apa játéktalan költő pestbudai járókelő torkaszakadt hőscincér áldemokrata kényúr ki véretek kívánja szerelmetek kívánja puszta lényetek kívánja mezítelen borda-lelketek kívánja – de ők csak szórják rám csak befednek engem csak temetnek engem csak megdöglesztenek engem szeretetből születésnapomon húsvétkor karácsonykor elhallgattatnak engem távolról – agyonszeretnek engem Nekem csak egy kéz kell egy dáma egy női leány egy fejsimogatás egy állatlehelet egy függöny szemem héja előtt a halált okozó mindennapi autóversenyben mikor nem fog a fék és élek – féktelenül Circumdederunt me… És ők csak hordják mintha temetnének vagy beborítanának mint a részeg Lót leányai a szemérmetlen test tagjai világnézete esze szétdobáltan ajka éhesen hördül tátog és tompora a pokol fenekéig süllyed – halmozzák rám csak ünnepélyesen s szégyenkezve a nemző aktuson visszafelé nemzve önmaguk beborítva bozontos nemzőjüket – HÜVELYKSZORÍTÓ LÉLEKMELEGÍTŐ MÉREGPOHÁR – hogy ne lássák apjuk csupaszságát.