De jó

De jó, hogy nincs fiam. Szemet lesütve kicsit kamaszosan s fölényesen ülne a cukrászdában és ezüstre akarná, hogy pingáljam a fejem, hogy polgár legyek, mint öregapáim, hogy büszke legyen ő, szelíd utód, hódoljak a technika mániáin és érvényesüljek, ahogy tudok. Szegény, szegény. Hogy gyűlölöm butácska fehér arcát, mely vékony és szelíd s a gondolattalan való puhára aszalná, gyúrogatná kezeit. Csak lányaim vannak, csak lányaim. Nagy tudó szemekkel halkan néznek ők, a kertben, mint a tulipánok nyílnak szomorúságom oszlopa előtt.