Hosszú út zsoltára

Uram, köszönöm neked a hosszú utat, a rövid utat nem irígylem, tudom, szerencse ha kísért, mire véljem, s nem jó húst kapni ingyen. Apró falatok a számban tanítottak éhezni, tüske taníttatta vélem a takarót, s el tudom választani a gonoszt és a jóakarót. Hadd el, Uram, ne törődj ezzel, hogy kíméljen az eső meg a fagy, az úton félrelökdösnek a rajkók, lábam között elgurítják a követ, szabad, mindent szabad. Valami alak állított be hozzám tegnap, befogta a szememet és kilopta a számból a szavakat. Felkap a szél, olyan könnyű és sovány vagyok, Uram, kóc az ingem, de megvagyok így, mert csontjaimat melengetik kíméletes kezek s az éjszaka beborít. Igen, igen, én tudom, hogy ez a te választásod jele, a nyelvem alatt tartom igéidet, kezem összeszorul már, mint az állatok karma, szívem jéghideg, de nézd, neked tartogatom hosszú ereimet melyek, mint a kötél, nyakamban lógnak, Uram, fogadd el függelékeim, s adj erőt a messze haladónak.