Fénymásolat

Pilinszky sír ezen a képen, Pilinszky nevet. És befelé hullatja mosolyogva a könnyeket. Ó, mennyit sírt Pilinszky, mindig vörös volt a szemealja, s most a fényképen, mely reánk maradt, szemét a balkezével eltakarja. Mintha Istennel érintkezne, mintha Istentől elszakadna. Haja simán fejére gördül, füle jóformán áll alatt, élő, ahogy egy holt lehet, s halott, aki örökre megmarad. Ugyanolyan, mint ötvenhétben, nevetne, sírna – valami titkot súg Isten a fülébe, s azt nem lehet kimondani… Olyan szégyenletes, s olyan borzalmas és vigasztaló, olyan háborgó, mint a tenger, olyan nyugalmas, mint a tó. Félszemű szent volt. Mosolyába kapaszkodom éveken át, idehallatszik a sírása, látszik szvettere hurkolása – könyörgök – soha ne feledjem, ahogy ő se a franciát.