Fajankó Villon balladája

Minden órában vágj pofát csúfolj ki álszent szenteket a kerékbe tört ifjuság legyen vigyorgó rendjeled a szétszakított szalmazsák fölött virítson fekhelyed és káromkodva mondj imát a prostituáltak helyett Tartsd vissza lélegzetedet hogy pattanó tüdődön át a robbanás kapjon helyet hogy szakadjon szét a világ ha lélegzetet veszel egy vergődő kurva-nagyra tárt mindenségből elpergetett emberi oxigénen át Járd ki végig az iskolát a hülye-egyetemeket hol szar a kréta brosurák alól kimásznak egerek hol a tanár zokogva rág többévtizedes perecet amíg áldását adja rád törvényerejű rendelet Fajankó végül vágd a fát ácsold magad keresztedet amit már ki se bír a hát – de ne hidd amit nem lehet!