Az álom

Az álom amire épül soha el nem törik úgy kell majd megszakadni holnap reggelig soha el nem hagy minket az a leány akire vágyunk holnap holnapután az álom örökké épül Balaton-kék egekig úgy kell majd megszakadni holnap reggelig elkezdünk újra szállni fényes felhők fölé hogy fönn a zuhatagban övé legyünk övé: övé ki soha nincsen és nem is lehetett ki soha meg se látott és nem is szeretett ki föld alá legúnyolt lenézett mint a port ki félrehaladtában az úton letiport ki azt se tudta hogy ki vagyok vagy lehetek ki elröpült mellettem ki sose szeretett övé ki azt se tudta hogy egy házban lakunk és akármennyire élünk maholnap meghalunk övé akinek annyi se volt a szép nevem hogy fölismerjenek ha gyilkosként végezem… Az álom amire épül a csókja az íze fölfoghatatlansága a blúza pertlije miközben lehanyatlik fejünk fölül a nap az álom amire épül az álom megmarad.